2018. március 5., hétfő

Hó vége hóval

Az előző bejegyzésemet úgy fejeztem be, hogy újabb havat jósolnak, és igazuk lett a meterológusoknak! A friss fehér lepel ismét kicsábított a hegyek közé. Nem kell ilyenkor korán indulni, a vad a napos oldalakba húzódva egész nap elcsipeget, talpon van. Napsütésben tettem meg az első lépéseket, miután felöltöttem fehér ruhámat. Igazi fotós idő! Húsz centi hó, szikrázó napsütés. Valami mégis hiányzott az első kilométerekből... mégpedig az állatok... egyszerűen nem akadtam rájuk. Egy-egy tarvad elugrott ugyan előlem, de ez nem az volt amire vártam. Egy konda röfi napozott az erdő szélén kint hagyott bálánál, óvatosan odacsúsztam, nem nagy kedvük volt felállni, inkább csak kukucskáltak.


Miután a malackák meguntak és továbbálltak, én is bevettem magam az erdőbe. Hó borította a fákat, az alj növényzetet, mindent! Megérkeztem a meleg oldalba ahol megelevenedett az erdő. Disznók keltek előlem, szarvasok csipegettek és egy kos csapat is elém került, akikkel egy majd három kilométeres bújócskába kezdtem a hegyoldalban...












Gyönyörűek a havas erdőben ezek a kosok, mindig ámulok rajtuk, nem hiába az egyik kedvenc vadam. Miután otthagytam őket jó pár kilométerrel odébb vegyes nyájba botlottam...


A gímek valahogy elkerültek ma, nem akartak fényképet magukról. Az egyik etetőnél viszont dámrudlit veszek észre. Bikák egy csapata keresgél a havon a vakító napsütésben. Nem győzök hunyorogni... de hogy kellene a közelükbe jutnom?! A rét másik oldalából egy fenyvesen át lecsúszhatod, de ahhoz meg kell kerülnöm egy nagy erdő tömböt. Nincs más hátra mint előre! Elvesztem őket szem elől amíg megmászom a szemközti domboldalt, de ahogy a fenyvesben ereszkedem már látom, a helyükön vannak. Kiérek az erdő szélére... centiről centire kúszom a hóban.. a dámok, ami egy kisebb bika csapat egy bokor körül legelésznek..


Készül pár kocka, de inkább csak figyelem őket... iszonyat ellenfény! :) Ahogy legelésznek egyszer valami gyanús lesz nekik meg kiugranak a bokorból. Kapom magam én is és megkerülve a bokrot egy becsúszással siklok ki a másik oldalon, amit valószínűleg még soha nem láttak, mert tétován nézegetve még felém is elindultak, hogy "mi a fene lehet ez?!"






Miután bevonultak az erdőbe, én is tovább indultam, de a mosolyt már nem lehetett letörölni az arcomról... mondjuk szerintem rá is fagyott! :D

Az erdőben találkoztam még ezzel a csapattal, de ott már nagyon rövidre nyúlt a találka...




Egy jó kanyar végén ismét egy rétre értem. Erősen délutánba hajlott már az idő. Ismét vegyes nyájat veszek észre a réten egy hajlatba feküdni. Némelyik kos még a fejét is letette, nem is láttam még ilyet!



Miután az overál egész nap szaunaként üzemelt így nagy kedvem nem volt várakozni, inkább úgy döntöttem hogy elkezdek rájuk kúszni... az őznél be szokott válni ez a taktika. Utólag lelépve 200 méter körül volt amit feléjük kúsztam... de a végén készült pár kocka... ismét jó kosokkal hozott össze a szerencse.





Mire vissza értem az autóhoz, több mint 20 kilométer volt a lábaimba, plusz az a pár száz méter kúszás, amit néha közbeiktattam kikapcsolódás képen! :) Ismét egy jó kis elfáradós de sikeres napot zártam, azt hiszem egy természetfotósnak is ritka, mikor így összeállnak a dolgok!
És ha eddig panaszkodtam volna a hó miatt, a március eleji bejegyzésemben is úgy tűnik, hogy fehér lesz a díszlet!

2 megjegyzés: