Gyűrűs danka

Az üzekedés hevében és az őzek hajkurászásában el is felejtettem, hogy megkaptam a fotózott gyűrűs dankasirály adatait. Közben találtam mégegy gyűrűset, de már csak otthon vettem észre a képek feldolgozása közben, így nem leolvasható.

A gyűrűzés adatai:

Gyűrűszám: Italy (Bologna) [IAB] TA5777      

Egyéb jelölések: Színes gyűrű, sárga, IKAL                 (2013.12.28.)

  

Gyűrűzési adatok:  

Madárfaj: Dankasirály (Larus ridibundus) [5820]  

Kor: jelentett: 1y [3]; Elfogadott: 1y [3]  

Ivar: jelentett: Ismeretlen [U]; Elfogadott: Ismeretlen [U]  

Dátum: 2013.12.28.  

Időpont: 15:00  

Hely: Piverone (C. Na Tresende), Torino, Olaszország  [IA07]  

Koordináták: 45°25'45"É  8°2'6"K  

Koordináták pontossága: Pontosan a megadott koordinátákon [0]  

Státusz: Ismeretlen/Nem kódolt [U]  

Gyűrűző: Rege Giovanni    

Biometiai adatok: Szárnyhossz  (mm): 310; Tömeg (g): 340;   

Manipuláció: Egészséges, a fogás helyén elengedve [N]   

Mindíg érdekesek meg izgalmasak ezek az adatok számomra. Itt is kiderült, hogy egy olasz madár töltötte a nyarát nálunk. Köszönöm az infót a Madárgyűrűzési központnak!

Éjjel nappal Tiszakarád

Tiszakarádon folytatódik az őzek hajkurászása. Fülledt 38 fokos melegben érkezek a területre. Reménykedem, bár tudom ilyen melegben nem szivesen állnak fel a bakok, legyen szó akármilyen kikapós sutáról. Ahogy a kiszemelt hely felé autózok, bakot veszek észre a tarlón, gyorsan kocsiból ki, és egy alkalmas helyre becsúszva ráhívok. Koros legény, szépen elindul a sípra, azonban egy idő után bevált a napraforgóba. Hívom folyamatosan, de nem akar megérkezni. Mikor úgy döntök, hogy meggondolta magát, és felállok, nagy riasztások közepette pattan ki mellőlem. Na bakker, csak jött az öreg legény... Egy eredménytelen hívás után megérkezem a kiszemelt legelő sarkára. Leteszem az utót és a nyílt legelőt szegélyező füves, gyalogakácos garádsávba helyezkedem el. Belátom az egész területet, kivéve a kocsi felöli sarkát, de a szél is arra fúj, a kocsit is otthagytam, nem gond... gondoltam én... mert ahogy elkezdem a hívást, a lehető legrosszabb irányból trappolás, és a kocsi mellett elszaladt fiatal bak már meg is érkezett az akác másik oldalára kb 10 méterre. Nem merek mozdulni, nem hívok, várom hogy elinduljon valamerre. Meg is teszi, és ahogy lessan kiér a takarásból ráfordulok a géppel, és alkalmas helyen ráhívva megállítom. Éppen hogy belefért a kockába:

Két expó után gyanús lesz neki a dolog és továbbáll, a kukorica széléből fordul még vissza, nem akar hinni a szemének.

A kaszáló tulsó sarkán is csipeget egy bak a garád szélén, de nem érdekli a síp. Amikor belép, elindulok felé. Ahogy közeledek a helyhez ahol láttam, kiperdül egy bak a lábam alól, és futás a kukoricába. Gondoltam rácsippantok, hátha megáll visszanézni, Nem tette meg, viszont a hívásra kibukkant előttem egy másik bak. Ezek szerint nem az imént látott ugrott el! Gyorsan elhelyezkedem a fűben, majd hívom. Szépen besétál, fáradtnak tűnik, nem túl lelkes, de azért közeledik:

Hívásoknál szépen beáll, figyel:

Előttem egy hajlat húzódik keresztben, abba sétál le. Át már nem jön rajta, de ígyis vágatlanok a képek, csak portréra jöhetett volna közelebb.

Szerencsére mindez a legszebb fényekben történt. Ahogy elballag tovább állok. Látok még bakokat, hívok is, de hol egy motoros porzik el mellettem, hol rossz irányból, vagy rossz környezetben érkeznek. Kergetőző párost csak szürkületben látok, a meleg miatt szerintem éjszaka zajlik a nász.

Hajnal ismét a területen ér. Ugyanezt a területet nézem végig úgy döntöttem. Már kifelé menet látok bakokat, de még semmi fény. Első helyen kukoricás zsélén hívok, előttem csörömpöl az őz, de nem akarja kidugni a fejét. Ahogy továbbhaladok a kaszálóra kint egy bak sutákkal. Ráhívok, elindul, de nem felém, hanem elfelé. Na  mondom ezt jól behívtam! :) Pár métert haladok mikor bakot látok az ellenkező irányba a tarlón. Behúzódok a legelő és a tarló közötti vízelvezető csatornába, és onnan szólítom meg. Bakom szépen felkapja a felé, majd határozottan elindul. Jön vagy 50 métert, de bevált a kukoricába, majd eltűnik. Hiába hívom, nem bukkan fel. Ahogy egyszer hátra fordulok, látom, hogy az első hívásnál elfutó bak jön befelé a hívásra. Elég hihetetlen, de szépen végigjön!

Már látom, hogy a tegnap behívott bakocska a delikvens. Szépen körbejár, próbálom jó pillanatban elkapni, mert oldalfényeim vannak.

Miután elballag folytatom a hívást, de  aszerencse nincs mellettem. Gombnyársas bakot találok, ami nem reagál a sípra, majd egy félszárút se sikerül a sutájával közelebb csalnom. Hazafelé menet átlép még előttem 1-2 bak az úton, de érdemi fotót már nem tudok készíteni. Hamar elromlanak a fények, szerencsére a kis bak, itt is még viszonylag szép fényekben érkezett.

Nem tudom lesz e még időm ezen a részen hívni, de ha igen, mindenképpen beszámolok róla...

Gyenge kezdés után...

...erős visszaesés. Már jópár éve kisérem figyelemmel az üzekedést, és úgy általában az őzek életét erdős hegyvidéki és Tisza parti sík területeken egyaránt, de ennyire gyenge produkcióra nem emlékszem tőlük. Rengeteg üres kijárás, expo nélküli cserkelések, hívások. Szinte semmi nem reagál a sípra, fújhatok akármit. Egyik délután kinéztem a nagyvadasra az erdőbe, megnézem a felhozatalt, mivel másnap érkezik egy vendégem. Bakot szinte nem is látni. Egy párost, illetve a nap végén egy fiatal legényt sikerül becsapni:

Nem baj, majd talán másnapra beindul, végülis augusztust írjuk, ilyenkor már menni kell az üzekedésnek. Hát nem! Másnap kezdésnek egy fiatal bak perdült elénk, de utána megint semmi, csend mindenhol. Egy konda disznó látványa dobja fel az estét de már naplemente után. Másnap reggel nagy reményekkel indulunk. Két fiatal csapos bika legelészik a réten... jó lesz ez... mondanom sem kell hogy őzet nem is láttunk, pedig bejártuk a területet töviröl hegyire.

Következő este a síkon próbálkozok. Egy barátommal ketten eredünk az őzek nyomába. Kocsiból látunk egy kukoricába belépő egyedüli bakot, amint a sűrűbe vált. Ráhívok kocsiból, kijön megmutatni magát:

 Ezután gyalog folytatjuk utunkat. Látunk is egy-egy őzet, de valahogy nem akarják az igazságot. Suta a bakjával ácsingózik a telepített tölgycsemetében. Rájuk csúszok, de nem érdekli őket a síp:

Hív a vadászmester, hogy mozdulnak e a bakok?! Mondjuk neki, hogy nagyon nem akarnak. Neki mozdultak, de nem arra amire törvényszerű lenne. Áthangoljuk mi is a sípot és ezentúl azt fújjuk. Láss csodát innentől érkeznek a bakok, hihetetlen de gidahangra (eddig is fújtuk, csak másképpen). Annyira szerencsétlenek vagyunk, hogy az érkező 4-5 bak, mind szél alol jön! Hihetetlen.

A délután legérdekesebb jelenetét még kifelé menet egy fehér gólya okozta, ami egy méretes patkányt próbált letuszkolni a torkán, amit aztán feladott:

Másnap hajnalban immár egyedül cserkelek. A terület ugynaz, csak most a másik oldalról érkezek a szél miatt. Hiába minden. A helyzet ugyanaz mint este. Minden szél alól jön! Hihetetlen, onnan érkeznek a bakok, ahonnan én is. Amik esetleg onnan jönnek, ahonnan várom, azok meg nem jönnek végig, elindulnak, de aztán elfordulnak, visszalépnek a kukoricába stb. 5-6 bakból egy sem akar normálisan beszaladni. Csak ímmel ámmal kíváncsiskodnak. Nincs az az intenzív beugrás amit megszoktam, igaz kergetőző párokat se látok!

Immár elkeseredve sétálok vissza a dög melegben a kocsihoz, pedig még csak 8 óra, amikor kis bakot látok meg csipegetni a mellig érő fűben. Ráhívok, ő is csak a második hangra jön, de legalább odaugrál pár méterre. Sajnos a fények már nem az igaziak. :(

Egy nap pihi után tegnap megint a nagyvadas következett. Sípre berohant az erdőszélre egy suta nyomában a bakkal. Lihegtek szuszogtak, de az orruk hegyét se dugták ki. Ismert bakot próbáltam behívni a vágásba a második helyen, de úgy látszik nem volt otthon, másfelé udvarolt. Ismét egy expo nélküli kör... karcsú eredmények... remélem lesz még valami, mert eddig úgy tűnik csendben lemegy az üzekedés...

Minden kezdet nehéz

Eljött július utolsó hete is. Hatalmas kánikulák, elviselhetetlen hőség, de amiért mégis várjuk az az üzekedés kezdete, az őzek násza. Idén is nagy izgalommal vártam, mikor érkeznek az első hirek a beugró bakokról, kergetőző párokról. Útközben a munkába a tarlókat pásztázza szemem, de még nincs aktivitás. Hét elején érkeznek az első beszámolók kergetőző párokról a megyében, teszek hát egy próbát én is. Először csak puhatolózás képpen két helyen megállok az erdei úton és kocsiból hívok. Az első helyen semmi, de a második helyen bak érkezik... szóval elkezdődött.

Jó korú 6-os legény, ismerem már...

Ezen felbuzdulva pár nap múlva kinézek a nagyvadas területre, megnézem a bakokat. Igaz két nap lehülés és eső után megyek ki, de reménykedem.
Erdőszélen kezdek. Egyedül suta szedeget a rét szélén, elhívom, de nincs vele udvarló. Haladok befelé az erdőbe. Első vágásnál szarvas mozog előttem, őz nem érkezik. Következő helyen leülök az út szélére két fiatalos között egy lábas erdőbe. Hívásra reccsenés mögülem a felső fiatalosból. Ezaz gondoltam, érkezik a bak, de nem akartam hinni a szememnek... egy szarvastehén fut be a hívásra, és körbejár szaglászik. Egyértelműen a hívásra jön, meg tudom forgatni a hanggal!

Úgy meglepődtem hogy egy expónál többre nem futotta. Ilyet se tapasztaltam még, pedig több mint 20 éve járom az erdőt, és többszáz őzet behívtam már.
Később hívtam még, de eredménytelenül, csak szarvasokba futottam négy helyen, meg egy konda disznóba. Hát ez így elég karcsú...

Következő nap délután egyik barátommal néztük át a területe egy részét, mivel reggel vendégségben tíznél is több bakot sípolt be. Mondanom sem kell, hogy semmi nem mozdult, hiába a jó idő. Egy párost láttunk a tarlón, a bakról lőttem pár képet futtában, de ennyi.

2015.07.31 este, Mátra lába, cserkelés

Tegnap este egy meghívásnak eleget téve elmentem a Mátra lábához egy barátomhoz. Nála mindíg hamarabb indul az üzekedés, így reménykedtem, hogy sikeresebb lesz a történet, mint a saját területeimen. Fülledt melegben indulok, meghívóm még nem ér rá, így majd csatlakozik hozzám. Ő nem fotózik, úgyhogy más szemmel nézi a tájat. Ahogy kiszállok a kocsiból, őz perdül mellőlem, na ez jól kezdődik... Első helyen, tarló szélén hívok, de semmi nem mozdul, így hamar tovább állok. Akácos szélére érkezem, mellette nyakig érő gaz. Ahogy belépek megindul egy őz, a fenébe! Ez is elment! De mégis hívni kezdek. A megriadt delikvens már nem reagál, viszont a gazban két agancs kandikál. Fiatal bak érkezik, pont jó alany! :)

Az erdő széle árnyékot vet a gazra, bejön az őz egészen pár méterre az árnyékos részbe. Sajnos nagyon sűrű a fű a réten, hajlongok , hogy semmi ne lógjon a képbe...

Vágatlan képek. A nagy gaz miatt feladom a nézőpontot, és felegyenesedem. A kis bakot annyira elvarázsolja a hang, hogy ez sem érdekli, csak forog jobbra balra, szépen körbejár, oda vissza!

Érdekes látvány, ahogy az árnyékos foltok között változik a fény és a színek. Szűkösek egy kicsit a képek, de túl közel volt a 400asnak (de fura nagyvadnál ilyet mondani). Amikor néha úgy gondolta, hogy továbbáll, csak meg kellett szólítani és már ugrott is vissza, méghozzá elég hevesen.

Miután kellőképpen körbefotóztam, hagytam hogy menjen...

Két helyen hívtam még, de már nem mozdult semmi. Sutát láttam gidájával, de bak nem volt velük, sőt ők sem reagáltak a hívásra. Hiába na, a kezdet mindíg nehéz!