2017. augusztus 14., hétfő

Főszerepben a síp

Augusztus van, fülledtek az esték, sőt ebben a kánikulában a hajnalok is. Az őzek nászának ideje ez, de olyan perzselő nappalok követik egymást, hogy csak találgatjuk hol járhat a pár választás...Vajon már vége is? Vagy még el sem kezdődött? Több részén is nézelődök a megyének az északi határtól a borsodi mezőségig, de nagyon vegyes a tapasztalat. Volt amikor csak szinte sötétben a teliholdban ugrott be bak, ott ahol előtte délután kihalt volt a táj. Csak az avarja őket a hőség. Volt aztán pár nap lehűlés, ami lendített a dolgon. Sokat voltam kint, pár kimenetelét megosztok most.

2017.08.06 Borsodi mezőség

Vendéggel megyek ki, 25 fok hajnalban is. Több bakot látunk, de a sípra nem nagyon mozgolódnak. Látunk párost is, de nem ütik el az embert. Minden olyan lagymatag. Egyik lucernában öreg, fél szemére vak harcos csipeget, róla készül pár kocka, a többi fotó csak dokumentáló.



Mielőtt befejeznénk a sétát, egy pusztai életkép még készül:


2017.08.07 este

Egyik legkedvesebb momentuma az üzekedésnek, pedig értékelhető kép nem készült. Otthon voltam a gyerekekkel délután, amikor fél7 körül gondoltam egyet, és megkérdeztem a 4 éves fiam Donit, hogy kimenjünk-e sípolni egyet? Igen! Akkor hajrá! Kinéztem egy helyet reggelente munkába menet, mondom oda autózunk, egy gyors sípolás, és jövünk is haza, ennyit talán még nem un meg a gyerek. Odaérünk, besétálunk pár métert, majd mondom Doninak hogy ide elbújunk és innen sípolunk, erre megfújja a sípot, amire egy páros perdül ki a bokorból... ejjj... jól helyezkedtünk, de sajnos így csak futó őzeket látott. Nem baj, mondom beljebb megyünk még egy kicsit... következő fa alá lebújunk és biztatásomra a kis segítségem elkezdi fújni a sípot.



Jól szórakozunk, amikor pár strófa után vörös folt villanna  gazba...jön a bak Doni!!.. jobban izgulok mint a gyerek, hogy sikere van. Forgolódik a gazba, de nem akar közelebb jönni. Kézen fogom a kis őz hívót és közelebb cserkelünk. Addig meddig ingereljük a bakot amíg meg nem mutatja magát. Sajnos lányos zavaromba és a fény hiányban nem bírom megfogni a gépet, bemozdulnak a képek.



Gyönyörű páratlan tízes agancsú bak! Ez aztán a kezdés! Miután a bak megunta a dolgot és tovább állt, mi is haza indulunk. Elég volt ennyi kezdésnek, örülök a sikernek, és az első közös őz hívásnak!

2017.08.08. hajnal, Borsodi mezőség

4 órakor indulok, de meleg van... hihetetlen! Amikor a területre érek jó mozgás fogad. Őzek mindenfelé, kergetőző párok, és egyedül keresgélő bakok is. Egy távolban a gyepen kóborló bakra indulok el. Előtte egy már érkezett a sípra, de hamar kiszúrt és nem jött be. Ahogyan közeledek a bak egy suta közelébe keveredik, és indul is a vágta. Sajnos nem volt még elegendő fényem így a sorozatból csak egy kép lett éles...


Ahogy kergetőznek, kiérnek a ráeső fényes oldalra, de a nap még a horizont alatt van...



A sutának sikerül lerázni a bakot, amit aztán hívni kezdek. Jól reagál a sípra, és a több száz méteres táv ellenére, szépen oldalazva érkezik. Ekkor bukkannak elő az első sugarak. Tökéletesek a fények!




A legjobb fények ilyenkor nem tartanak sokáig, úgyhogy mire átsétálok egy lucernáig, amin páros kergetőzik, addigra az érdekes árnyalat eltűnik. Itt is hívok, egy kis bak elő is ugrik, de a vizuális  hatás erősebb és elszalad a táblán lévő pároshoz. Ezt kihasználva elindulok feléjük, de nem jutok messzire, ugyanis a páros a kis bakkal elkergetőzik, viszont feláll előttem egy másik bak...


Miután megforgattam a síppal tovább megyek. Következő lucernán is hívok, de mögülem a gyepről dugja ki a fejét egy komoly legény...


Nem jó a szelem, így nem is jön közelebb...

A következő táblához menet napozó szalakótákat veszek észre a napraforgó szélébe. Nagyon örülök a róluk készült képnek. Sokkal életszagúbb mint a beszállón gubbasztó madarak, még ha ez távolabb is van!


Megérkezem a következő lucernához, mellette napraforgó. Egy suta kint legel, elkezdek hívni... egy bak kirongyol a napraforgóból, de valami nem stimmel vele. Egy szár az agancsára akadt, egy komplett napraforgó! Ilyet még nem láttam. Kihasználva amíg a bak az agancsával van elfoglalva, közelebb osonok...


A síp hangjára szépen körbejár...közben elhagyja a fejdíszt is...









Amint távozott, gyors öltözködés és irány a munka.

2017.08.09. hajnal, Borsodi mezőség

Előző naphoz hasonlóan indulok, a terv is ugyanaz, a helyszínek is. Már a területre tartva csipegető bakot fotózok a tarlón, szinte sötétben! 1/8s zár idő...


Sok őzet látok, a bakok majdnem mind párban vannak, megy a kergetőzés. Sajnos a legszebb fényekben a gyepen most semmi nem ugrott be. A lucernákon folytatom. Első helyen kis gombos bakot látok vonulni, ráhívok...



Félkörben közeledik is a mini agancsú... de nem ő az egyetlen érdeklődő... oldalról másik bak is érkezik...


Itthon a fotón veszem észre a háttérben a fasor mellett álló párost, amit utána az öreg félszeműnek azonosítottam be. Erősödnek a fények és az időm is fogy, úgyhogy a kocsi felé haladva egy következő táblára sétálok. Suta csipeget kint a gidájával, feléjük cserkelek, de egy másik suta lép ki elém...


Nem kell vágni a képeket. Gyanús vagyok neki, rám is kiabál...


A hangzavarra feláll a táblában egy nagyobb hatos bak, a terület ura, majd el is viszi a társaságot. Átsétálok a csapat után egy napraforgó csíkon, és megpróbálom visszahívni őket, ami elsőre is reménytelennek tűnik...természetesen nem is sikerül... de mégis csak volt eredménye ugyanis egy kölyök bak megérkezik a hívásra...



Egészen kikerekedett ez a reggel is... irány a meló!

2017.08.10 hajnal-este

Próbálom előkeríteni a gyerekkel behívott bakot, nem sok sikerrel. Többször látom és kerülök a közelébe is, de nem sikerül az áhított portré egyenlőre, pedig jó lenne valami közelebbi...



Mellék termékek készülnek közben. A megérkezett lehűlés következtében ködös reggelen, fiatal párost találok az egyik tarlón.. a nap éppen kibukik a horizonton...




Este már kifelé menet egy bakot látok egy repce tarlón ballagni. Gyorsan elé megyek egy kukoricásba és onnan hívom. Elszámolom magam, pont az ellenfényes oldalról kerül meg, de besétál 20 méterre... fáradt már...





Később egy ligetbe kis bak ugrik a sípra...



Ezzel be is fejezem az üzekedés fotózását. Sokkal többször voltam kint, ez csak pár alkalom összefoglalója volt. Nagyon hektikus volt ez az idei szezon. Igazából egy bak sem akart elütni, nem voltak heves beugrások, de azért élményben így se volt hiány! Egy kis pihi a puszta után, aztán jöhetnek az erdő koronás királyai!

2017. július 31., hétfő

Üzekedés előtt

Változatos nyarunk van, egyik héten kánikula, csak a port nyeljük a 40 fokban. Mozdulni semmi nem akar, vadat se látni. Máskor eső, aztán másnap is, aztán minden nap egész héten. Igazából uborka szezon, nem sok mindent lehet ilyenkor lencse végre kapni. A fotózható fények pár perc alatt elillannak és a nap szénné éget mindent... nyilván aki a természet megszállottja az ilyenkor sem tud otthon ülni... én is tekergek, hátha valami érdekes témába akadok. Hol az aratók után szedegető gólyáknál állok meg, hol a bogáncsot csipegető éneked hadnál. Őzekkel is találkozok olykor, és a munka helyen is belebotlok a reggeli pihenőjükre siető disznókba. Ezekből a ténfergésekből mutatok pár képet...















Meglátogattam egyszer a szalakótákat is, ne maradjon ki a nyárból. S egy kicsit alakította  lesen, nekem túl közel került a téma, így próbáltam portrézni és panorámákkal megoldani a helyzetet.





Július is a végére ér, és eljön a vörös csuhások ideje. Kinézek puhatolózni a torz bak helyére egyik délután... korán van még, de egy strófát elfújok... kinéz a legény, szóval még megvan! Nem jön el, de megmutatta magát, ennyi elég egyenlőre, tudom hol keressem.


Elérkezik július utolsó hétvégéje, ilyenkor már azért szerelembe esnek a bakok és egész nap a suták után járkálnak. Erre az időpontra időzítettem a fácán telepen töltendő hétvégét, hogy a munka mellett tudjak fotózni is pár sípra ugró bakot. Magammal viszem Bálintot is egy kis nomádkodásra. Fülledt meleg, első este egy zivatarral...sajnos a mozgás nagyon gyenge egy kör bálás rétre kihívok egy kölyök bakot, de ő se jön végig. Őzet se látni amíg a nap le nem megy. Nem baj, felderítettem a terepet.

Hazafelé belebotlok egy párosba, de nem... nem suta bakkal, hanem két testvér bak legelészik együtt. Érdekes kép készül a tanyával a háttérben.


Hajnalban visszatérünk, a kinézett rét felé tartva már több helyen látunk őzeket, de egy sután kívül semmi nem mozdul a sípra. A kinézett rétre érve magányos harcos ballag a közepén. Gyorsan elhelyezkedünk és már hívom is... kihúzza magát és már érkezik is...



Sajnos kiszúrt valamit és meglép, pedig mutatós bak volt. Kiszúrok egy másik bakot a rét melletti tarlón. Egyedül keresgél, ideális fotó alany. Rámegyünk amíg tudunk aztán hívok...jön..fut...majd körbejár, és távozik.




Megnézünk még pár tarlót, az egyiken beugrik egy suta, hozza a bakot is, de nem jó irányból érkeznek, úgyhogy értelmes kép nélkül mennek is.

Este újra elindulunk, de 20:30 előtt nem látunk őzet, utána pedig a gyenge fényekben is csak legelésznek, nem ugranak be.

Reggel újra rét, de semmi, nem akar menni a dolog. Több magányos bakra ráhívok, de semmi reakció, ennek ellenére látunk 1-2 párost. Tölgy telepítésbe gyerek bak csipeget, őt se érdekli a suta hang.



Egyik tarlón egy napraforgóval kardozott bakocska eszeget, nem hívom, de legalább egy pár kockára bambul ránk.


Következő tábla egy álló búza napraforgó háttérrel, megállunk hívni egyet. Ahogy gázolunk be a gabonába fekvő bakot veszek észre. Lebújunk és megszólítom... ki is emelkedik, majd körbeugrál rajtunk..



Mikor nem mozdul őz a civakodó, vadászó barna rétihéják szórakoztatnak.



Nem volt nagy eresztés, de ez még csak az eleje volt. Holnap reggel augusztus, a java most következik! Remélem készül el az elképzelt fotókból!