2017. október 13., péntek

Szeptember végén

"Még nyilnak a völgyben a kerti virágok
  Még zöldel a nyárfa az ablak előtt..."

Petőfi sorai jutnak eszembe, ahogy véget ér a szeptember. Az erdő lassan elcsendesedik. Pár bika kiabál még, próbálnak a fiatalok is érvényesülni, de a korosabb daliák már fáradtan legelésznek...elég volt nekik a az elmúlt három hét szerelmes szaladgálása, feszültségei. Megvívták harcaikat, megtették amit a természet megkívánt tőlük a fajfenntartás érdekében. Az őz bakok előkerülnek, ők mostanra pihenték ki az augusztusi fáradalmakat, a többiek még előtte vannak..dámok, vaddisznók, muflonok.

Rászánok még pár alkalmat a gím bikákra itthon, és a Dunántúlon is. Szép lett a szeptember vége, langy meleg, őzek ácsingóznak a sárga jágerkenderben, róka sziesztázik a bokrok alatt. Fiatal bikák játszadoznak előttem egyik hajnalon, de itt még nem érezni az erőt, a dinamikát... minden lelassul, még a legyek is bágyadtan repülnek, közben az erdő szépen kiszínesedik. A disznók feketednek, már téli szőrben pompáznak, készülnek a hideg időkre... fiatal kan sétál előttem, mikor gyanús leszek neki szembefordul, majd ahogy jött úgy el is oldalog. Érdekes jelenetet csípek el egy másik hajnalon. Egy suta a gidájával legelészik, amikor a közelébe ér egy másik suta. A gidás nagy vehemenciával a testével nekiugorva űzi el az érkezőt. A kép nem lett valami jó minőségű, de a dokumentáció kedvéért megmutatom. Végezetül jöjjenek a képek, ha már fotós blog! :)




















2017. szeptember 19., kedd

Szeptemberi gondolatok

Borsod

...Ülök a szobában, nyomkodom a tv távirányítóját.. menni kellene...ha elindulok még kiérek...jó időt mutatja  az időjós...talán ma, holnap már eső... menni kellene...az elmúlt napokban teljes eredménytelenség... saját terület nélkül csak ködbe vagdalózok... már augusztusban lebeszéltem barátokkal, ismerősökkel... ígéret sok van... mire bőgés, addigra vendégek is... menni kellene... hátha ma sikerülne egy jó bőgő bika!.. de tulajdonképpen miért is?... van már... ha tetszik pár embernek örülök...menni kellene... későn kezdenek, tegnap se értem oda... de talán ma... de hát ez borsod... tavaly volt két jó nap... idén talán ma lesz az a nap... menni kellene... itthon tuti harc lesz... lemaradok a fürdetésről, altatásról... már lengedez az avar szag az őszben... megcsillan a harmat a pókhálókon...zengenek a bükkösök a hegyen... csak menni kellene...

Halkan kattan az ajtó a hegyen, csend honol még az öreg erdőben. Rutinszerűen veszem a vállamra a fényképezőt, kezembe távcső, másikba triton csiga. Nyújtottam, álmosan bőgők bele a fülledt szeptemberi délutánba. Válasz érkezik előlem a töbör széléből, feleselve indulok felé, na most... válaszolgat a dalia, érzem ez lesz az én estém. Elindul a bika, de az ellenkező irányba, ajjaj... meg-meg állítom a csigával, de így is nagyon halad. Fenéken le a völgybe, négykézláb fel a tető felé. Fény már nem sok, de nincs mit tenni...ahogy a tetőbe érek meglátom a vörös foltot jó száz méterre előttem a bükkös szálasba, de már lép is és a következő bőgés a következő hegyoldalból jön... lehetetlen utolérni. Mire a többi legény megszólal elfogy a fényem, nem értem oda ma se... mint már annyi este, reggel ezen a  szeptemberen, és az elmúlt években. Elfáradva, leizzadva, zengő erdőben tartok vissza az autóhoz egy kalap gombával a hónom alatt Korom sötét lesz mire ereszkedem le a hegyről.

Hazaérek. Feleségem kérdezi: -Na megérte kimenni? -Igen! -Sikerült fotózni? -Nem! ...ezt talán soha nem fogja megérteni. Elhatározom magamban, hogy pihenek pár napot, nincs eredmény. Másnap csörög az óra hajnal 4-kor. Kérdi az asszony: Te meg mit csinálsz ilyenkor? - Menni kellene...

Az elmúlt két hét eredménye: 2 kocka



Dunántúl

Két napra idén is ellátogattam a Dunántúlra, csak hogy fotó is kerüljön a fotós blogba. :)
Kimentünk...fotóztam..bőgtek..tele a rét...sok a szarvas...fotózok..les alá ülök...cserkelek is...disznó is van...fotó...este koccintás...jót beszélgetünk...hajnalban eső csepeg... napfelkelte is lett...erdőben bőgnek...fotózok















2017. augusztus 14., hétfő

Főszerepben a síp

Augusztus van, fülledtek az esték, sőt ebben a kánikulában a hajnalok is. Az őzek nászának ideje ez, de olyan perzselő nappalok követik egymást, hogy csak találgatjuk hol járhat a pár választás...Vajon már vége is? Vagy még el sem kezdődött? Több részén is nézelődök a megyének az északi határtól a borsodi mezőségig, de nagyon vegyes a tapasztalat. Volt amikor csak szinte sötétben a teliholdban ugrott be bak, ott ahol előtte délután kihalt volt a táj. Csak  zavarja őket a hőség. Volt aztán pár nap lehűlés, ami lendített a dolgon. Sokat voltam kint, pár kimenetelt megosztok most.

2017.08.06 Borsodi mezőség

Vendéggel megyek ki, 25 fok hajnalban is. Több bakot látunk, de a sípra nem nagyon mozgolódnak. Látunk párost is, de nem ütik el az embert. Minden olyan lagymatag. Egyik lucernában öreg, fél szemére vak harcos csipeget, róla készül pár kocka, a többi fotó csak dokumentáló.



Mielőtt befejeznénk a sétát, egy pusztai életkép még készül:


2017.08.07 este

Egyik legkedvesebb momentuma az üzekedésnek, pedig értékelhető kép nem készült. Otthon voltam a gyerekekkel délután, amikor fél7 körül gondoltam egyet, és megkérdeztem a 4 éves fiam Donit, hogy kimenjünk-e sípolni egyet? Igen! Akkor hajrá! Kinéztem egy helyet reggelente munkába menet, mondom oda autózunk, egy gyors sípolás, és jövünk is haza, ennyit talán még nem un meg a gyerek. Odaérünk, besétálunk pár métert, majd mondom Doninak hogy ide elbújunk és innen sípolunk, erre megfújja a sípot, amire egy páros perdül ki a bokorból... ejjj... jól helyezkedtünk, de sajnos így csak futó őzeket látott. Nem baj, mondom beljebb megyünk még egy kicsit... következő fa alá lebújunk és biztatásomra a kis segítségem elkezdi fújni a sípot.



Jól szórakozunk, amikor pár strófa után vörös folt villanna  gazba...jön a bak Doni!!.. jobban izgulok mint a gyerek, hogy sikere van. Forgolódik a gazba, de nem akar közelebb jönni. Kézen fogom a kis őz hívót és közelebb cserkelünk. Addig meddig ingereljük a bakot amíg meg nem mutatja magát. Sajnos lányos zavaromba és a fény hiányban nem bírom megfogni a gépet, bemozdulnak a képek.



Gyönyörű páratlan tízes agancsú bak! Ez aztán a kezdés! Miután a bak megunta a dolgot és tovább állt, mi is haza indulunk. Elég volt ennyi kezdésnek, örülök a sikernek, és az első közös őz hívásnak!

2017.08.08. hajnal, Borsodi mezőség

4 órakor indulok, de meleg van... hihetetlen! Amikor a területre érek jó mozgás fogad. Őzek mindenfelé, kergetőző párok, és egyedül keresgélő bakok is. Egy távolban a gyepen kóborló bakra indulok el. Előtte egy már érkezett a sípra, de hamar kiszúrt és nem jött be. Ahogyan közeledek a bak egy suta közelébe keveredik, és indul is a vágta. Sajnos nem volt még elegendő fényem így a sorozatból csak egy kép lett éles...


Ahogy kergetőznek, kiérnek a ráeső fényes oldalra, de a nap még a horizont alatt van...



A sutának sikerül lerázni a bakot, amit aztán hívni kezdek. Jól reagál a sípra, és a több száz méteres táv ellenére, szépen oldalazva érkezik. Ekkor bukkannak elő az első sugarak. Tökéletesek a fények!




A legjobb fények ilyenkor nem tartanak sokáig, úgyhogy mire átsétálok egy lucernáig, amin páros kergetőzik, addigra az érdekes árnyalat eltűnik. Itt is hívok, egy kis bak elő is ugrik, de a vizuális  hatás erősebb és elszalad a táblán lévő pároshoz. Ezt kihasználva elindulok feléjük, de nem jutok messzire, ugyanis a páros a kis bakkal elkergetőzik, viszont feláll előttem egy másik bak...


Miután megforgattam a síppal tovább megyek. Következő lucernán is hívok, de mögülem a gyepről dugja ki a fejét egy komoly legény...


Nem jó a szelem, így nem is jön közelebb...

A következő táblához menet napozó szalakótákat veszek észre a napraforgó szélébe. Nagyon örülök a róluk készült képnek. Sokkal életszagúbb mint a beszállón gubbasztó madarak, még ha ez távolabb is van!


Megérkezem a következő lucernához, mellette napraforgó. Egy suta kint legel, elkezdek hívni... egy bak kirongyol a napraforgóból, de valami nem stimmel vele. Egy szár az agancsára akadt, egy komplett napraforgó! Ilyet még nem láttam. Kihasználva amíg a bak az agancsával van elfoglalva, közelebb osonok...


A síp hangjára szépen körbejár...közben elhagyja a fejdíszt is...









Amint távozott, gyors öltözködés és irány a munka.

2017.08.09. hajnal, Borsodi mezőség

Előző naphoz hasonlóan indulok, a terv is ugyanaz, a helyszínek is. Már a területre tartva csipegető bakot fotózok a tarlón, szinte sötétben! 1/8s zár idő...


Sok őzet látok, a bakok majdnem mind párban vannak, megy a kergetőzés. Sajnos a legszebb fényekben a gyepen most semmi nem ugrott be. A lucernákon folytatom. Első helyen kis gombos bakot látok vonulni, ráhívok...



Félkörben közeledik is a mini agancsú... de nem ő az egyetlen érdeklődő... oldalról másik bak is érkezik...


Itthon a fotón veszem észre a háttérben a fasor mellett álló párost, amit utána az öreg félszeműnek azonosítottam be. Erősödnek a fények és az időm is fogy, úgyhogy a kocsi felé haladva egy következő táblára sétálok. Suta csipeget kint a gidájával, feléjük cserkelek, de egy másik suta lép ki elém...


Nem kell vágni a képeket. Gyanús vagyok neki, rám is kiabál...


A hangzavarra feláll a táblában egy nagyobb hatos bak, a terület ura, majd el is viszi a társaságot. Átsétálok a csapat után egy napraforgó csíkon, és megpróbálom visszahívni őket, ami elsőre is reménytelennek tűnik...természetesen nem is sikerül... de mégis csak volt eredménye ugyanis egy kölyök bak megérkezik a hívásra...



Egészen kikerekedett ez a reggel is... irány a meló!

2017.08.10 hajnal-este

Próbálom előkeríteni a gyerekkel behívott bakot, nem sok sikerrel. Többször látom és kerülök a közelébe is, de nem sikerül az áhított portré egyenlőre, pedig jó lenne valami közelebbi...



Mellék termékek készülnek közben. A megérkezett lehűlés következtében ködös reggelen, fiatal párost találok az egyik tarlón.. a nap éppen kibukik a horizonton...




Este már kifelé menet egy bakot látok egy repce tarlón ballagni. Gyorsan elé megyek egy kukoricásba és onnan hívom. Elszámolom magam, pont az ellenfényes oldalról kerül meg, de besétál 20 méterre... fáradt már...





Később egy ligetbe kis bak ugrik a sípra...



Ezzel be is fejezem az üzekedés fotózását. Sokkal többször voltam kint, ez csak pár alkalom összefoglalója volt. Nagyon hektikus volt ez az idei szezon. Igazából egy bak sem akart elütni, nem voltak heves beugrások, de azért élményben így se volt hiány! Egy kis pihi a puszta után, aztán jöhetnek az erdő koronás királyai!